kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Tarczai György, eredeti nevén Divald Kornél 1872. május 21-én született Eperjesen, magyar művészettörténész, muzeológus, műemlék-topográfus, író, műkritikus, fotográfus.
Főbb művei: A felső-magyarországi renaissance építészet emlékei (1900), A régi Buda és Pest művészete a középkorban (1901), Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai (I–II. 1909–1911), Magyarország művészeti emlékei (1927), A magyar iparművészet története (1929)
Tarczai György édesapja mellett tanulta ki a fotózás tudományát, emellett orvosnak készült. Római utazása során a művészettörténet akkora hatással volt rá, hogy átiratkozott a bölcsészkarra, ahol művészettörténetet, magyar irodalmat és esztétikát tanult. Súlyos hallóideg károsodása miatt megsüketült és tanulmányait nem tudta befejezni, autodidakta módon tett szert későbbi ismeretire. Ismertté műkritikásként vált, számos önálló kötete jelent meg. Tarczai György 1931. március 24-én hunyt el Budapesten, 58 éves korában.