Takács Zsuzsa 1938. november 23-án született Budapesten, Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító és tanár.
Főbb művei: Némajáték (1970), A búcsúzás részletei (1977), Tükörfolyosó (1983), Rejtjeles tábori lap (1987), Viszonyok könnye (1992), Tárgyak könnye (1994), A bűnök számbavétele (1998), A trójai faló szépsége (2001), A megtévesztő külsejű vendég (2007), Jaj a győztesnek! (2008), A test imádása (2010), Tiltott nyelv (2013)
Takács Zsuzsa tanulmányai igen széleskörűek, a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkarának hallgatója volt, majd spanyol és olasz irodalmat hallgatott. Tanulmányai végeztével a havannai egyetemen dolgozott anyanyelvi lektorként, majd Magyarországon tanított diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket. Olasz, spanyol, katalán, francia, angol költők veresit fordította magyar nyelvre. Takács Zsuzsa a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Folytatás Microsoft-tal