Takács Imre 1926. augusztus 31-én született Rábasömjén, József Attila- díjas magyar költő, műfordító.
Főbb művei: Zsellérek unokája (1955), A csillagok árulása (1960), Elsüllyedt föld (1969), Beismerések (1976), Forduló csillagképek (1982), Angyalok vetkőzés (1984), Jótékony kaszabolás (1990)
Takács Imre paraszti családból származott, gyermekként és ifjúként kétkezi munkát végzett, kosárfonóként dolgozott. Magyar szakos tanári diplomát szerzett az egyetemen, ezt követően tanárként és újságíróként tevékenykedett. Munkái mellett az irodalmi élet aktív résztvevője volt, rendszeresen jelentek meg munkái. Takács Imre 2000. november 19-én hunyt el Kecskeméten, 74 éves korában.
Folytatás Microsoft-tal