kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Szász Imre 1927. március 19-én született Budapesten. Magyar író és műfordító. 1954-ban József Attila-díjat kapott melyet visszautasított, majd 1988-ban újra jelölték, ekkor már elfogadta.
Főbb művei: Szól a síp (1953), Vízparti Kalauz (1958), Kisanna Kertországban (1962), Maszat és társai (1963), Felhőfejes (1967), Áldozatok (1975), Háló nélkül (1979), Ez elment vadászni (1984), Ménesi út (1985), A Világ így ér véget (1986), Vizek vándora (2000), Az Emlékezés tava (2001)
Szász Imre az Eötvös Collegiuem tagja volt, magyar-angol szakon szerzett diplomát. Lektor volt a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál, az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt, majd az Új Tükör főmunkatársa. Első regénye 26 éves korában jelent meg (Szól a síp), rögtön közönségsikert aratott vele. Ezután számos regényt, esszét, szociográfiát írt és műfordítással is foglalkozott. Hosszú betegség után 2003. április 8-án hunyt el Budapesten, 76 éves korában. Halála előtt Yann Martel: Pi élete című művének forításán dolgozott, melyet Gy. Horváth László fejezett be helyette.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.