Szabolcsi Miklós 1921. március 3-án született Budapesten. József Attila- és Állami Díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Főbb kötetei: József Attila (1952), Költészet és korszerűség (1959), Kis magyar irodalomtörténet (1961), Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése (1963), Elődök és kortársak (1964), Jel és kiáltás. Az avantgárd és a neoavantgárd kérdéseihez (1971), A clown mint a művész önarcképe (1974), Érik a fény. József Attila élete és pályája (1923–1927) (1977), A neoavantgárd (1983), Világirodalom a 20. században. Főbb áramlatok (1987), Kemény a menny. József Attila élete és pályája 1927–1930 (1992), Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930–1937 (1998), József Attila élete és pályája I.–II. (2005)
Szabolcsi Miklós legfőbb kutatási területe József Attila életműve, valamint az európai avantgárd volt. Dolgozott az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjeként, majd az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatójaként hét éven keresztül. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára volt, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott. Szabolcsi Miklós 2000. szeptember 2-án hunyt el Budapesten, 79 éves korában.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal