Szabó Dezső 1879. június 10-én született Kolozsváron, magyar író, kritikus és publicista.
Főbb művei: Nyelvújítási tanulmányok (1903), A vogul szóképzés (1904), Az elsodort falu (1919), Csodálatos élet (1921), Panasz (1923), Megered az eső (1931), Karácsony Kolozsvárt (1932), Az egész látóhatár I – III., (1939), Ének a révben (1947)
Szabó Dezső a két világháború közötti magyar irodalom jelentős alakja volt. Tehetségének köszönhette, hogy egyetemi évei alatt bekerülhetett a híres Eötvös József Collegiumba, ezekben az években a finnugor nyelvészetet kutatta. Magyar-francia tanári diplomát szerzett, tanárként dolgozott számos helyen, majd a Nyugat elkezdte publikálni műveit. Irodalmi Nobel-díjra is jelölték, de abban az évben, 1935-ben nem adták át a díjat. A politikai viharok őt is megviselték. Szabó Dezső 1945. január 13-én hunyt el Budapesten, 65 éves korában.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal