Németh László 1901. április 18-án született Nagybányán. Magyar író, drámaíró, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Főbb regényei: Gyász (1935), Bűn (1936), Iszony (1947), Égető Eszter (1948), Irgalom (1965)
Főbb drámái: Villámfénynél (1936), Papucshős (1936), Az áruló (1954)
Németh László bölcsész pályán indult el, de időközben meggondolta magát és fogorvosnak állt. Írói pályafutása 1925 decemberében kezdődött, Horváthné meghal című novelláját beküldte a Nyugat pályázatára és első díjat nyert vele. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de visszaadta, mert Hatvany Lajos erősen bírálta. Közben viszonya folyamatosan romlott a Nyugattal, támadások érték, Babits Mihállyal is összetűzésbe került. A Tanú című folyóiratot egyedül indította el, tizenhét kiadást ért meg. Lev Tolsztoj Anna Karenina című művének magyarra fordításáért József Attila-díjat kapott. 1975. március 3-án hunyt el Budapesten, 73 éves korában.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal