Kormos István 1923. október 28-án született Mosonszentmiklóson. József Attila- és Radnóti-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg és szerkesztő.
Főbb művei: Az égigérő fa (1946), Az erdő (1951), Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (1956), A repülő kastély (1957), Két bors ökröcske (1960), A zsiráfnyakú cica (1974), Kormos István versei (1979), Mese a két kicsi ökröcskéről (1987), Vackor az első bében - Vackor világot lát (2001)
Főbb műfordításai: V. A. Zsukovszkij: Mese a szürke farkasról és más mesék (1956), Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék (1959), Ékes, fejér hattyú (1962), Fehér mágia (1974)
Kormos István zaklatott gyermekkorát hasonlóan zaklatott ifjú- és felnőttkor követte. Házasságaiban nem lelt békét, nyughatatlan életmódját társai nem tudták elfogadni. A folyamatos válások folytonos költözést, anyagi nehézségeket és mindig változó napirendet okoztak a költőnek. Utolsó házassága némi megnyugvást hozott, de nem sokáig élvezhette, hét év múlva infarktust kapott, amibe belehalt. Második felesége Rab Zsuzsa költő és műfordító volt, akivel egy egész kötetre való orosz népköltést fordítottak le. Kormos István számos kiemelkedő gyermekirodalmi művet alkotott. 1977. október 6-án hunyt el Budapesten, 53 éves korában.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal