Kolozsvári Grandpierre Emil 1907. január 15-én született Kolozsváron. Baumgarten-, József Attila- és Kossuth- díjas magyar író, műfordító, kritikus.
Főbb művei: A rosta (1931), Alvajárók (1938), Tegnap (1940), A csillagszemű (1953), A halhatatlanságra vágyó királyfi (1956), A boldogtalanság művészete (1958), Csendes rév a háztetőn (1964), A szerencse mostohafia (1976), Egy házasság előtörténete (1982), Bolondos mesék (1987), Szépen gondolj rám (1990)
Kolozsvári Grandpierre Emil erdélyi családban született, francia felmenőkkel. Dolgozott a Statisztikai Hivatalban, az Iparművészeti Iskolában, a Magyar Rádióban és a Franklin Társulat lektoraként. A szovjet hadifogságot megjárva a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője, később helyettes műsorigazgatója lett, majd a Hungária és a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként tevékenykedett. Írói elismertségre 1956 után tett szert, ebben az időszakban sorra jelentek meg kötetei. Kolozsvári Grandpierre Emil 1992. május 11-én hunyt el Budapesten, 85 éves korában.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal