Kálnoky László 1912. szeptember 5-én született Egerben, magyar költő és műfordító. Baumgarten- és kétszeres József Attila díjas művész, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Főbb művei: Az árnyak kertje (1939), Lázas csillagon (1957), Farsang utóján (1977), Egy hiéna utóélete és más történetek (1981), Bálnák a parton (1983), A gyógyulás hegyén (1983), Hőstettek az ülőkádban (1986), Egy pontosvessző térdkalácsa (1996)
Főbb műfordításai: Makszim Gorkij: Az áruló (1947), Jean Racine: Britannicus (1949), Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Legszebb mesék (1952), Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Jankó szerencséje (1954), Johann Wolfgang von Goethe: Faust, 2. rész (1956)
Kálnoky László a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Költészetében megjelenik Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád hatása. Blaszfémikus verse, A kegyelet oltárán jelentős közfelháborodást váltott ki, ezért egy ideig nem publikálták műveit. Az irodalomkritika jelentős műfordítónak tartja. 1985. július 30-án hunyt el Budakeszin, 72 éves korában.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal