Fodor András (eredeti nevén Fodor Andor, 1947-től cserélte az Andor nevet Andrásra). 1929. február 27-én született Kaposmérőn. József Attila-, Radnóti- és Kossuth-díjas magyar költő, esszéíró és könyvtáros.
Főbb művei: Hazafelé (1955), Fordul az ég (1964), Kettős rekviem (1973), A bábu vére (1978), Így élt József Attila (1980)
Főbb műfordításai: A. Sz. Puskin: Ruszlán és Ludmíla (1950), Sz. J. Marsak: Kulipintyó (1953), N. A. Nyekraszov válogatott versei (1958), H. W. Longfellow: Hiawata (1958), Tadeusz Różewicz: Megmenekült (1972), Philip Larkin: Nászi szél (1980)
Fodor András költői pályafutása egyetemi évei alatt kezdődött, a Válasz című folyóiratban publikálta első verseit. Tagja lett az Eötvös Kollégiumnak, a híres elitképzőnek. A kommunista hatalom betiltotta a Választ és az Eötvös Kollégiumot is. Ezt követően műfordításai révén maradt jelen az irodalmi életben. Költeményei csak 1954-től jelentek meg újra a Csillag folyóiratban, de verseskötetét politikai támadás érte, újabb két évre kiszorult az irodalmi életből. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, az Új Könyvek szerkesztője, majd a Magyar Írószövetség alelnöke volt. Fodor András 1997. június 27-én hunyt el Fonyódon, 68 évesen.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal