Bertók László 1935. december 6-án született Vésén, József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, költő.
Főbb művei: Lengő fényhidak (1964), Tárgyak ideje (1981), Ágakból gyökér (1984), A kettészakadt villamos (1987), Ha van a világon tető (1992), Deszkatavasz (1998), Ceruzarajz - Skizze (1999), Dinnye Döme (2000), Platón benéz az ablakon (2005), A város neve (2009), Firkák a szalmaszálra (2015)
Bertók László már fiatal korában szembekerült az államhatalommal, korai veresiért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolchónapnyi börtönbüntetésre ítélték, ezzel meghiúsultak főiskolai tervei. Szabadulása után fogatosként, majd könyvelőként helyezkedett el. Néhány hónapig katona volt, alkalmai munkákból tartotta fenn magát. Levelező tagja lett a pécsi egyetemnek, magyar-történelem szakon szerzett diplomát. Első verseskönyve, a Fák felvonulása után sorra jelentek meg lírai és prózai kötetei. A Magyar Írók Szövetségének tagja lett, elnyerte A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. Bertók László a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Folytatás Microsoft-tal