Benyhe János 1926. november 8-án született Hódmezővásárhelyen. Magyar műfordító, tanár, publicista és irodalomtörténész, 2001-ben József Attila díjat kapott.
Főbb műfordításai: Jorge Amado: Zsubiabá (1952), Pedro Antonio de Alarcón: A háromszögletű kalap. Méregzsák kapitány (1957), Federico García Lorca: A csodálatos Vargáné (1959), Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha (1962), Albert Camus: A száműzetés és az ország (1969), Guy de Maupassant: Céltalan szépség (1969), Raymond Radiguet: A test ördöge. Orgel gróf bálja (1970) Simón Bolívar írásai (1976), Mario Vargas Llosa: Kölykök (1976)
Benyhe János a Heti Válasz folyóirat rendszeres publicistája volt, írásait Dohogó címmel jelentette meg. Számos irodalomtörténeti esszé és tanulmány fűződik a nevéhez. Két nyelvművelő kötetet írt: Dohogó – Nyelvművelő tárcák (2005) és Új dohogó-Nyelv-őr-járat (2008). Angol, francia, olasz, latin, német, spanyol, portugál, holland, katalán és orosz nyelven beszélt, számos világirodalmi művet fordított le magyar nyelvre. Benyhe János 2010. október 23-án hunyt el Budapesten, 83 éves korában, miközben az Arany János-díjátadó ünnepségére sietett.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
Folytatás Microsoft-tal