Baranyi Ferenc 1937. január 24-én született Pilisen, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író és műfordító.
Főbb művei: Villámok balladája (1962), Túl az éjszakán (1969), A lónak vélt menyasszony (1973), A szerelem harmadik éve (1980), Egy önérzet hét stációja (1988), A túlvilági szajha (1990), Pastorale (2003), Zévitamin (2006)
Főbb műfordításai: Jules Verne: Párizs a XX. században (1995), Dante Alighieri: Az új élet - Vita nuova (1996), Giacomo Puccini: Tosca (2000), Georges Bizet: Carmen (2003), Geoges Bizet: A gyöngyhalászok (2003), A. Sz. Puskin: Angelo és más költemények (2005), Paul Géraldy: A szerelem (2008)
Baranyi Ferenc magyar-olasz szakon diplomázott, tagja volt a MÚOSZ Újságíró Iskolának. Számos irodalmi lapnak dolgozott, majd az MTV zenei főosztályán helyezkedett el. A József Attila Művészeti Centrum Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Versei önálló kötetekben, valamint antológiákban jelennek meg. Baranyi Ferenc műfordítóként is jelentős, számos híres irodalmi mű fordítója.
Folytatás Microsoft-tal