Bálint Sándor 1904. augusztus 1-én született Szegeden, magyar néprajzkutató és művészettörténész.
Főbb művei: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (1938), Sacra Hungaria (1943), A szegedi paprika (1962), Szegedi példabeszédek és jeles mondások (1972), Szeged reneszánsz kori műveltsége (1975)
Bálint Sándort a „a legszögedibb szögedi” jelzővel illetik, a huszadik századi néprajzkutatás és folklorisztika jeles alakja. Az Alföld és Szeged néprajza volt legfőbb kutatási területe. Szegeden számos intézmény viseli nevét, nagy tiszteletnek örvend. Bálint Sándor 1980. május 10-én hunyt el Budapesten, 75 éves korában.
Folytatás Microsoft-tal