Zugor Sándor

Előszó

Részlet a könyvből:
"„Nincsenek művészeti elveim, szabályaim, formuláim, metódusaim. Csak mint a madár repülök, ahogy a szél engedi. Egyszerűen nyitott kapu vagy ablak vagyok. Igyekszem a pillanatonként feltűnő kockázatokat befogadni; a sarjadó érzelmeket, vágyakat dédelgetni és képekké varázsolni. Nem szégyellem, ha gondolataim nem földrengetően eredetiek vagy ha olyan érzés feszít belül, hogy sírni kívánok. Lényegében ember vagyok, mint bárki más, csak én mániákusan figyelem az eget, a színeket és hipnotikus állapotba esek, ha zenét hallgatok."
A Zugor Sándortól idézett sorok vallomásszerűen tárják fel viszonyát a művészethez és vonzalmát a zene iránt. Emellett a költészet, amiről itt nem beszél, hasonlóképpen rokon világot jelentett számára és egész életét végigkísérte a magyar poéták társaságának keresése, verseiknek szeretete. Gimnazistaként ismerkedett meg Babits Mihály, Tóth Árpád és József Attila verseivel, melyek egy-egy pici ablakot nyitottak elszigeteltsége falán a vágyott ismeretlen világba. Pár évvel később egyre több ablak nyílott ki erre a szellemi világra, majd megelevenedett főiskolás korában, Juhász Ferenc és festőtársai társaságában, Cs. Szabó László művészet- és irodalomtörténeti előadásait hallgatva, valamint ösztöndíjasként Itáliában a költők társaságában.
A festés nagyon korán, már kisgyermekként rabul ejtette, amit elmondása szerint apjának köszönhetett, aki télen, nem lévén munkája festegetett, régi németalföldi mesterek munkáit reprodukciókról - romantikus tájakat, zsánerképeket, szenvedő Krisztusokat - másolta olajjal vászonra. Hamar elkezdte apját utánozni és hat éves korában már együtt festegettek. Két évvel később a lovak megrajzolásában segített, ha az éppen problémát okozott apjának. „Ez így ment minden télen, ezért én a képfestést a téllel asszociáltam. Amikor a főiskolára kerültem, megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy egyesek nyáron is festenek."
Édesapja szobafestő-mázolóként kereste kenyerét Székesfehérváron, miután megnősült és hazatért családjával szülővárosába. A fogadtatás nem volt meleg és szeretetteljes, ahogy Zugor Sándor életrajzi írásában leírja „nagyanyám fel volt bőszülve, hogy a Kálmán fia ilyen cigány népségből választott feleséget."3 A feleség, Zugor Sándor édesanyja, Sumanovác Kamilla Horvátország északi részén látta meg a napvilágot szerb apától és horvát anyától." Vissza