Előszó
Nagydobrony református község, Kárpátalja egyik legnagyobb református gyülekezete. A helybeliek számára a vallás igen jelentős összetartó erő. Az egyház a kezdetektől üldözte, büntette a babonákat, az ördög művének és csábításának tartotta, s óva intette az embereket tőle. Ennek ellenére a pogány vallást tükröző hitvilágunk még a múlt század közepén is elevenen élt a köztudatban.
A hiedelmek és babonák talán még a népszokásoktól is erősebben belerögződtek a parasztemberekbe. S ameddig egyes szokások feledésbe merültek, addig ezekre a hiedelmekre emlékeznek, sőt még azokra is, amelyeket valaha anyjuktól, nagyanyjuktól hallottak. Ennek a továbbélésnek több oka is van. Az első, régebben meghatározó, ma már kevésbé domináló ok, az ezekbe a dolgokba vetett töretlen hit, míg a népszokásokat betartották, vagy nem, addig ezekre a dolgokra mindig odafigyeltek, mert úgy gondolták, hogy saját, gyerekük, esetleg jószáguk élete is a babonák, hiedelmek betartásán múlik. A másik, s ma talán inkább ez a meghatározó, a történetek érdekessége. A fonók, tengerihántók lámpafényes világában nagyon szuggesztíven hatottak ezek a történetek, fennmaradásukban és elterjedésükben nagy szerepe volt egy-egy falubeli interpretációs képességének is.
Hiedelmekkel, s ezekhez fűződő mágikus cselekedetekkel még napjainkban is találkozhatunk. Nemrég történt meg, hogy egy minden templomi prédikáción részt vevő család javasasszonyhoz fordult, mikor tehenüknek elapadt a teje. Vagy egy másik szintén templomba járó nő, aki haragosaira éjfélkor gyertyát gyújt a keresztúton, „rájuk imádkozik", s azok halálakor meg van győződve, hogy az ő Istennél való közbenjárása vitte el őket. Azt hirdeti, hogy az ő ereje Istentől való. Most éppen a vele egy házban lakó, de már tőle elvált férjétől próbál ily módon megszabadulni.
Számtalan példát sorolhatnék még: egy fiút megfüstöltek, mert szülei úgy gondolták, hogy a kislány, akihez jár, megrontotta; vagy a csecsemőkkel kapcsolatban szinte minden babonaságot betartanak: "nem nagyon hiszek benne, de biztos, ami biztos" alapon.
Hiedelmeinknek egy része, beleolvadt mindennapjainkba, s az emberek már észre sem veszik, hogy babonás cselekedeteket végeznek. „Telítve vannak hétköznapjaink a pogány babonákkal, azoknak romjaival" - írja Luby Margit „Bábalelte babona" című könyvében.
Vissza