Előszó
Részlet a könyvből:
Matild néni megérkezik.
Két kislány baktatott lefelé a Rózsadombról a langyos szeptemberi délutánon. Egy darabig szótlanul mentek, majd megálltak és elővették noteszeiket. Ambrus Évi komoly képpel nézegette a noteszt, aztán megszólalt:
- Körző is kell, meg fejesvonalzó, meg rajztábla, meg szögmérő, meg töltőtoll, meg... bőrtolltartó. Hiszen gimnazisták vagyunk!
Csathó Zsuzsi elnevette magút, olyan komoly volt Évi hangja, majd így szólt:
- Töltőtollra nincs szükség, sőt az osztályfőnöknő kijelentette, hogy nem szabad töltőtollal írnunk és bőrtolltartót sem kell vennünk. Én a tavalyi tolltartómat használom az idén is!
Évi harciasan csípőre tette a kezét és úgy mondta:
- Tavaly pocok elemisták Voltunk, de az idén gimnazisták vagyunk! És úgy illik, hogy a gimnáziumba vadonatúj tolltartót kapjak!
Zsuzsi mosolyogva nézte barátnőjét, akinek fejébe szállt a gimnazista dicsőség. Nem vitatkozott vele, mert Zsuzsi okos kislány volt és tudta azt, amit sok felnőtt nem tud, hogy vitatkozással, szavakkal nem lehet senkit meggyőzni. Ha Évi mindenáron új bőrtolltartót akar, vegyen új bőrtolltartót. Ő bizony nem hagyja cserben a régi fatolltartóját, amely már első elemista kora óta szolgálja, s amelyet azóta szívből megszeretett.
- Vegyél olyan tolltartót, amilyent akarsz, csali siessünk, mert ha ilyen lassan baktatunk, bezárják az üzleteket és mi semmit sem vásárolhatunk!
- Az már igaz! - mondta ijedten Évi és a két kislány most már sietve igyekezett le a Rózsadombról a Margitkörúti papírüzletbe.
Vissza