Zsuzsanna férjet keres

Előszó

Reggel huszonkét ágyúlövéssel adták tudtára a világnak, hogy Zsuzsanna huszonkétesztendős lett.
Délután regattaversenyt rendeztek a tiszteletére és este fényes bált adott az öreg Fregi. ő volt a gyámja Zsuzsannának és gyámiga a mai nappal megszűnt. Így kívánta az apai végrendelet.
Zsuzsanna már a nyári palotában lakott, Isola Nobilen. Még csak április tizenhetedike volt ugyan, de az idén előbb beköszöntött meleg.
Az olasz éjszaka vörösen izzott és ezer csalogány dalától volt hangos, mikor a commendatore a motoros csónakjára kisérte a grófnőt. Casaterrena bárónő nehéz és kövér hölgy volt. Ő volt a duennája Zsuzsannának és Zsuzsanna udvariasan előre engedte a beszállásnál. Fregit meghatotta ez a figyelem és elragadtatva fordult hátra, hogy a grófnőt is besegítse a csónakba.
A csónak azonban már messze járt a sötétkék vizen.
- Hé! megálljon! - kiáltotta izgatottan a commendatore.
Zsuzsanna halkan, pajkosan nevetett:
- Én parancsoltam!
- Maga parancsolta? - A commendatore nagyon izgatott volt.
- Igenis, én. Ezzel megkezdtem az uralkodást.
Zsuzsanna még soha semmit sem parancsolt úgy, hogy a commendatoret előbb meg ne kérdezte volna.
- Mire való ez, grófnő? Hogy fog hazamenni?
- Ma éjjel már nem megyek haza. Én ma éjszaka földkörüli útra indulok. Alighogy ezt kimondta, evezőcsapások verték fel a tenger csöndjét. A sötétségből karcsú, fehér csónak siklott elő. Két matrózruhás férfi ült benne.
- A Fiorimondo csónakja, - nyögte elképedve a commendatore.
- Az bizony. Elvisz Velencéig. Ott pedig vonatra ülök. Vissza