Előszó
Előszót mondok nektek, ifjú olvasóim, kacagó gyermekek. És előszót mondok nektek is hófehérhajú vének, apák és nagyapák.
Halkuljon el minden csöppnyi zaj meleg szobátokban és keljetek föl...
Tovább
Előszó
Előszót mondok nektek, ifjú olvasóim, kacagó gyermekek. És előszót mondok nektek is hófehérhajú vének, apák és nagyapák.
Halkuljon el minden csöppnyi zaj meleg szobátokban és keljetek föl nesztelen, hagyjátok ott a vidáman pattogó tüzet, a duruzsoló kályhát és jőjjetek, induljatok el velem a messzi Hargita felé. Nézzétek, ahol a legmagasabban kéklik a hegy orma, ahonnan a legszebben csillog-villog a sziklarengeteg, s ahol madárdalos erdő veszi körül a barlangtokat, ott van a mi mackóinknak a hazája, ott dirmeg-dörmög kedvére a tekintetes úr, ott falatozik nagyokat a bátya, s ott visítoznak hangosan a bocsok...
Erről a csudaszép mackóhazáról, erről a madárdalos erdőről és ezekről a bohókás mackókról fogok én mindig mesélni nektek, szeretett gyermekeim. S ezek a bohókás históriák fognak megkacagtatni titeket, barnaszemű lánykák és titeket szöghajú kisfiúk. És ezt fogjátok ti is hallgatni, fejérszakállú nagyanyók és nagyapók...
Üssétek föl tehát a könyv lapjait és kacagjatok, csak kacagjatok.
Ezt mondom nektek, ifjú olvasóim, gyermekek: szeressétek a hargita mackóját, szeressétek ezt a könyvet, és szeressétek ti is, mosolygó vének: apák és nagyapák.
Vissza