Zsindelyország

Fülszöveg

őseink, akik másíél, két évszázaddal ezelőtt egy erdőrengeteg helyére házikót, szálláshelyet építettek maguknak, még nem sejtették, hogy e tanyavidék drágakőként csillogva kacsint a XXI. Század felé a maga egyedi íratlan törvényeivel, közösségi megtartó erejével, népi bölcsességével. Az erdőrengeteg, Tartod várának maradványai, az irtáskaszálók, a Nagyküküllő kristálytiszta vize, a torokfagyasztó források és meredek hegyoldalak a múlt élő emlékkövei. Csodálatos ez a független, lélekemelő magány, az itt-ott megvillanó fény, zimankós téli estéken a reményként karikázó füst. Zsindelyországban nem csak a cseber, kád, tekenő, szövőszék és citera-fa terem, de szorgoskezű lányok, asszonyok ma is rongyszőnyegbe, csergébe szövik álmaik. Élet árad a vihartépázta házakból. A tanyasi ember szíve tiszta, kapuja vendégváró, asztalán ínyenc falatok: házi kenyér, túrós puliszka, ordás kalács. Egy biztató tekintet, egy meleg kézfogás, egy kalapemeléssel a távoli szomszédtól jelzett Isten áldja,... Tovább

Fülszöveg

őseink, akik másíél, két évszázaddal ezelőtt egy erdőrengeteg helyére házikót, szálláshelyet építettek maguknak, még nem sejtették, hogy e tanyavidék drágakőként csillogva kacsint a XXI. Század felé a maga egyedi íratlan törvényeivel, közösségi megtartó erejével, népi bölcsességével. Az erdőrengeteg, Tartod várának maradványai, az irtáskaszálók, a Nagyküküllő kristálytiszta vize, a torokfagyasztó források és meredek hegyoldalak a múlt élő emlékkövei. Csodálatos ez a független, lélekemelő magány, az itt-ott megvillanó fény, zimankós téli estéken a reményként karikázó füst. Zsindelyországban nem csak a cseber, kád, tekenő, szövőszék és citera-fa terem, de szorgoskezű lányok, asszonyok ma is rongyszőnyegbe, csergébe szövik álmaik. Élet árad a vihartépázta házakból. A tanyasi ember szíve tiszta, kapuja vendégváró, asztalán ínyenc falatok: házi kenyér, túrós puliszka, ordás kalács. Egy biztató tekintet, egy meleg kézfogás, egy kalapemeléssel a távoli szomszédtól jelzett Isten áldja, egy találkozás az átlépőnél így múlnak évek, évtizedek.
Míg egyszer valaki, egy kutató fotóművész felfigyel e rozsdás ékszerre, és megörökíti. Az üveglencsék felfedezik a rejtett világ minden apró kis titkát, rezzenését, és kiássák az idő homokjából a kincset, amit érdemes megőrizni, mint egy festményt, mely minden színével e roppant világ életének kicsinyített mása.
Tamás Lenke
Tíz lelkes ember rótta az utakat napkeltétől napnyugtáig és csodálkozott rá mindarra, ami a tanyasiak számára oly megszokott, oly természetes. A még élő és tiszta forrásban fürödhettek és élvezhették annak minden cseppjét azok, akik ezt a néhány napot 2002. tavaszának végén Székelyvarságon töltötték. A többszáz dokumentumfotó, portiié, néprajzi- és szociográfiai jellegű pillanatfelvétel olyan helytörténeti kordokumentum, mely a XXI. század eleji rendtartó székely falu hiteles képe lehet.
Szőcs Endre Vissza