Nemzeti újjászületés és sajtó

Előszó

E rapszodikus feljegyzések csaknem teljesen a román megszállás idejéből valók. Mikor meg a keresztény sajtó nem indulhatott meg és kérdéses volt, mikor fog megindulni: úgy gondoltam, nem fog ártani összefoglalóan a keresztény magyar közvélemény elé tárni a sajtókérdés roppant jelentőségét és bonyolult összefüggéseit a magyar nemzeti és faji reneszánsszal. Mivel azonban a keresztény újságok mégis hamarosan megkezdhették - ha egyelőre ellenségtől cenzúrázottan is - nehéz harcukat létükért s a magyar megújhodásért, nem gondoltam többé feljegyzéseim kiadására. Most azonban fájdalommal látom, jórészt a papírhiány és a megoldatlan problémák soha nem látott özöne nem engedik, hogy a keresztény sajtó világnézeti horizontja kellőképpen kiemelkedhessék a jelen mondhatatlan nyomorúságából és nyomasztó napi gondjaiból. Ezt a világnézeti horizontot igyekszem én itt megvonni az augusztusi idők vázlatszerűségével. A születési körülmények mentsék szerény írásom rendszerbeli hiányosságait. E mentegetődzésem azonban csak a formára vonatkozik, a lényegre nem. Tudatosan terjeszkedtem ki állami és társadalmi életünk vázlatos szellem- és erkölcsrajzára, gazdasági rendszerünk és belső erőviszonyaink, valamint a zsidókérdés lényegére, mert szilárd meggyőződésem, hogy semmiféle társadalmi kérdést sem szabad racionalista módon a nagy szerves egészből kiszakítottan tárgyalni. A magyar sajtó kérdésén keresztül-kasul szövődik több-kevesebb jelentőséggel az életnek úgyszólván minden szála, s aki azt hiszi, hogy a sajtót gyökeresen meg lehet reformálni merő sajtóreformmal, az elfelejti, hogy a sajtó annyira kiszakíthatatlan szerves része a társadalomnak, miképp igazán, belsőleg és tartósan csak akkor formálódhat át, ha az egész társadalomba új lélek költözik. Vissza

Fülszöveg

Zsilinszky Endre - (csak 1925-től használja majd a Bajcsy-Zsilinszky nevet) - első könyvét tartja kezében az olvasó, egyben talán a legnagyobb és legjobb könyvét. 1920-ban jelentette meg a Táltos kiadó, amely a maga korában ugyanazt az áldott szerepet töltötte be, mint 1945 után majd Püskiék: kiadott minden nemzeti sorskérdéssel foglalkozó alapművet, amit más nem mert. Ez is egy ilyen könyv. Jelentősége túl nem értékelhető, ezért minden magyar embernek élete során legalább egyszer, figyelmesen el kellene olvasnia, hogy ne legyünk olcsó prédája minden rajtunk élősködő, modern honfoglalónak, kókler világmegváltónak. A Nemzeti újjászületés és sajtó szerzője bámulatos lényeglátással, és ehhez méltó bátorsággal rendelkezett: nem létezett ok, erő, fenyegetés, amely eltéríthette volna a haza sorsán való jobbítás belső kényszerétől. Világlátásának óriási előnye komplexitása: látja, hogy minden mindennel szorosan összefügg: nem lehet sajtóról beszélni a bankrendszer, az elzsidósodott morál, a földkérdés vagy a szociális nyomor kérdéseinek mellőzésével. „Minden, de minden erőfeszítés hiábavaló, ha az új irány le nem száll a magyar lélek legmélyére és ott meg nem kezdi és végre nem hajtja a magyar jövő legnagyobb feladatát: a magyar faj lelki világának az átgyúrását". Ez a mű 1920-ban az első lépés volt. A másodikat 1930-ban lépte meg Bajcsy-Zsilinszky: létrehozta a Nemzeti Radikális Pártot. A végjátékot 1944. március 19-e adta meg, amikor tűzharccal fogadta a lakásán őt letartóztatni akaró idegen megszállókat, akiknek szemében kiemelt ellenség volt az intranzigens, korrumpálhatatlan, megfélemlíthetetlen magyar. Szőcs Zoltán Vissza