Zsilava nem volt kávéház

Előszó

1949-ben letartóztatták. Negyvenéves volt. Negyvenegy. Negyvenkettő. Negyvenhárom... Negyvenhat éves koráig koptatta a kóterek cementjét. A priccsek (támlátlan deszkaágy) kőkemény, gyalulatlan falapjait. M. Róla írunk ezt-azt. Amiket megélt a pokolban. Nem kávéházban. A pokolban. M. addig nem számított írónak. Az erdélyi szocrealista világirodalom kocsmáiban. Azután sem. Amíg fel nem dobták másságát a körülmények. Külakaratból. Nem az övéből. Amikor belelőtt szavaival az előző diktátorba (parancsuralmat gyakorló személy). Örököse füle hallatára. Aki igazságtevőként lépett színre. Színlelőn? A választ másfél évtized múltán inkasszáltuk (beszedtük). Mi, magyarok. Is. Az írók is. És az ország is. Volt M. mindenféle a neoesztétikai (újszépészeti) placcon (szereplési hely). Politpenna (politikai toll) forgató. Vastagon pénzelt bérdalnok. Holott bekasztlizásáig (lecsukatás) jórészt felesége munkáján élősködve írt. Mindenféléket. Könyvet. Könyvnyiket. Jócskán börtönévei után jelentek meg. Nem kisnehezen. Nagy nehezen. Volt ő kozmopolita (a nemzeti érzést lejárató) urbánus (városi). Meg európaiaskodó. Nép- és nemzetellenes ágens, reakciós (maradi). És mi mindennek az ellenkezője. A Helikonisták némelyikét követelte vissza. Ötvenhatban. Tróger (mihaszna alak). Cohnbanditistának leplezték le. 1972-ben. - Cohn Bendit az 1968-as párizsi forradalom egyik vezére. Értsd a Cohnt: Konh. A zsidók zsidaja. 1972. - Végül csak lett belőle író. Is. Valamilyen. Mindig másképpen „más". Nem köpönyegforgató. Ő maga. M. Olyanként. Ilyenként. Mindig a fordítottja. A másik. Vissza