Előszó
Ez a könyv 1938. Karácsonyán jelent meg először és akkor A római százados volt a címe. Én jónak tartottam ezt a címet, mert éreztem a címben rejlő jelképet. Később kiderült, hogy a cím nem födte azt a gondolatot, amelyet a regény ki akar fejezni, vagy azt a gondolatot, amelyet olvasóim kívántak a regényben megtalálni. Olvasóim figyelmeztettek a cím hibájára. Én azonban ragaszkodtam a hibához, mert úgy véltem, hogy a regény hőse a római százados, azaz egy férfi, a mindenkori férfi, aki fölismeri a tragédia színterén az égből alászállt isteni lelket, mint ahogy fölismerte az egykori római centurió a Golgotha hegyén állva a két gonosztevő között Isten fiát.
Miről szól ez a regény? A férfiről, aki ifjúságon, szerelmem, csalódáson, megaláztatáson és a halálon keresztül megtalálja az Istent. Azt hittem, ezt írtam meg, de olvasóim hosszas viták során bebizonyították nekem, hgoy a regény nem erről a férfiről szól. A regény tulajdonképpeni hőse a magyar Alföld, amely 1863-ban az aszály irtóztató agóniájában vonaglik és szemünk láttára pusztul el, hatalmas sírként kínálva száraz rögeit a meggyötört nemzetnek.
Az író nem mindig ura az anyagnak. Megesik, hogy az anyag lesz úrrá fölötte és én, mert magyar vagyok, amikor egyéni sorsot akartam megírni, a magyar föld tragédiájának hátterével, a magyar föld tragédiáját írta meg. Az aszály iszonyú és kegyetlen emléke parancsolt és hősöm egyéni drámája másodrendűvé lett a magyar föld tragédiája mellett. Magyar vagyok, tehát az elátkozott és agyonszomjazott, kiégetett és meggyötört Alföldet írta meg, a mi földünket, amelynek nem hősei, csak szolgái vagyunk. Szerelmes és kegyetlen áldozatokra kész szolgái.
A római százados című könyv tehát eltűnik, hogy helyet adjon egy másiknak, amelynek Ég az Alföld a neve. Arra kérem az olvasót, fogadja jó szívvel ezt a régi-új könyvet, amelyet minden könyvem között legjobban szeretek, s amelyben megilletődve, szégyenkezve és fojtottan vallok sírigtartó szerelmet fajtám földjének.
Vissza