Előszó
Bizonyára sokan vagyunk - felnőttek - úgy, hogy a múltba tűnő gyerekkor emlékei derengenek vissza minden húsvét napján. Szép ruhába öltözött emberek tiszta hangon köszöntötték egymást: Feltámad Jézus!
Bizonyosságul szolgált az ébredő természet friss illata, az éltető tavaszi napsugár, az emberek tiszta tekintete, a megújulásba vetett hit.
A hit? Ilyen ereje lenne? Szárnyalva átsuhanni a tudás magasztos ormán, csak éppen inteni az ígérettel kecsegtető reménynek és gondolkodásunk, magatartásunk szilárd támasza legyen a hit?
Az ismert világ és képzelt határán indulhatsz erre is, arra is. Kétségek, keservek és gyötrelmek várnak rád. Nincsen rózsa tövis nélkül. A roppant űr mérhetetlen energiája, kényszere, vágya munkálkodik, hogy benned magára találjon, hogy magadra találj. Ha teszed a dolgod, ha alkotsz, ha megosztod tudásod és örömöd, esélyed van, hogy felismerd a nagy harmóniát.
Zsigó Józsefné mondanivalója, üzenete a szeretetből fakad és művészete áradó melegét az őskohó táplálja, mely kicsiben ott van minden emberi szívben. Tetteinek szilárd alapja pedig a hit. Ezért nyílik keze nyomán virág.
Zsigó Józsefné könyve foghatatlan valót - szivárványhidat - épít, mely a nemes lelkeket összeköti. Bármit is ír a tojásra, benne van az, hogy „szeretettel". A legtöbb, amire szüksége van minden idő minden emberének.
Mesevilág, álomvilág, varázslat? Nem! Ez a könyv a tudatos népi iparművész letisztult vallomása. Tiszta forrásból kifogyhatatlan gazdagságot kínál. Ha belenézel, megérint. Ha beleolvasol, tanulsz. Ha megértetted, teljesebb lesz számodra a világ.
Ugye egyszerű? Egy napsugár szemű leányka húsvétkor tojást fest egy csillagszemű legénynek. Veled is megtörténhet. Aztán, amikor találkoztok, egy röpke pillanatra megáll az idő. Egyszerre benne van minden, miként az örökkévalóságban.
Andics Alpár
szak-főtanácsos
Gazdasági Minisztérium
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal