Hargita megye

Előszó

Részlet a könyvből

Az Erdélyi-medence keleti peremét a Görgényi-havasok és a Hargita-hegység, valamint a Keleti-Kárpátok főgerince kettős ívvel koszorúzza. A két párhuzamos hegylánc között az Olt és Maros völgyében a bonyolult és hosszantartó földtani evolúció a negyedkorban zárt medencesort alakított ki. A kárpátközi medencék mindegyike lépcsőzetes süllyedés eredménye. Az Olt által kettészelt, hosszan futó Csíki-medencét nyugaton a Hargita javarészt andezitekből felépített újvulkáni (neoeruptivum) vonulata választja el az Erdélyi-medencétől; míg keleten a Csíki-havasok és a Nagy-Hagymás képeznek természetes határt Moldova felé. Kőzettani felépítésüket tekintve az előbbiek krétakori mélytengeri üledékösszletekből (kárpáti flis) állnak; igen élesen elkülönülve a Kárpát-koszorú hármas kőzettani szerkezetének közepén benyomuló, idegen testként ható, mezozoikus mészkő és dolomittömegtől: a Nagy-Hagymástól. A Csíki-medence Marosfőtől a Tusnádi-szorosig tart, folyamatos lejtéssel simulva a Dél-Hargita és a Csomád-hegytömb lábaihoz. Földtani tagolódás szempontjából tulajdonképpen egymás fölött elhelyezkedő, három kisebb medencéből áll: Alcsík (610 m), Csíkszereda és környéke - Középcsík (650 m), Felcsík (675 m). Ezek mindegyikét harántirányú tektonikus küszöbök választják el, amelyek a felszín alatt helyezkednek el - beborítva a medencéket egykor kitöltő beltavak üledékeivel. A lesüllyedt felszín őskőzetei, a kristályos palák, a Csíki-medence aljzatát képezik. Vissza