Csíki-havasok és Gyimes völgye

Előszó

Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót, aki a Csíki-havasok könyvét kezébe veszi. Tudom, hogy közös kedvtelés rabjai vagyunk - a hegyek szerelmesei, s ebben mindannyian hasonlítunk egy kicsit egymásra. A természetjárás kellemes fogság és szabadság is egyben. Amikor az ember egy turistakalauzt böngészget, bebarangolja gondolatban a hegyeket, a fennsíkokat, a zúgó patakokat, és olyan titkok tudója lesz, amely nem adatik meg mindenkinek. Ilyenkor arra is rádöbbenünk, milyen türelmes velünk szemben a természet, még akkor is, amikor tiszteletlenül közeledünk hozzá. Ellene nagyon sokan hadba vonultak már, de az igazi győzelem mindig azoké lett, akik hittek a természet legyőzhetetlenségében. Úgy járjuk hegyeinket, hogy közben segíthessünk megőrizni eredeti formáit, színeit, tisztaságát. Hiszen mindezt magunkért tesszük! Mert sehol nem lehet a hétköznapok feszültségeit tökéletesebben feloldani, mint épp a természetben! Az élményt, amit túráinkon megszerzünk, semmi pénzzel nem lehet megfizetni. A hegyen, a sivatagban vagy a dzsungelben nincs alá- és fölérendeltség. Itt eltörpül minden nemzetiségi, faji vagy vallási különbség, s a bajtársi összetartozást csak erősítik a nehézségek és a veszélyek. A kaland és a szépség sóvárgása mellett az a mély, emberi ösztön is vonzóvá teszi a természetjárást, hogy tiszta érték szerint egyenlőek lehessünk másokkal. Ugyanazt az élményt birtokoljuk.
Sokan kérdezték már tőlem: Miért járod a hegyet még hétvégén is? Hiszen geológusként egész héten azt teszed. Hogy nem unod? Azért mert ott van! - feleltem, ahogyan a tragikus sorsú Mallory is summázta 1924-ben. Reinhold Messner, híres osztrák hegymászó nem azért mászta a hegyeket, hogy csúcsaikat meghódítsa. Vissza