Előszó
A nyolcvanas évek Magyarország ipari föllendülésének évei voltak. Az idők ragadták magukkal az idők embereit. Országszerte, a megyékben s a gipszből hirtelen épülő városokban, sőt még a legtávolibb...
Tovább
Előszó
A nyolcvanas évek Magyarország ipari föllendülésének évei voltak. Az idők ragadták magukkal az idők embereit. Országszerte, a megyékben s a gipszből hirtelen épülő városokban, sőt még a legtávolibb falvakban is, akadt egy-egy vállalkozókedvű, merészen nagystílű kereskedő. Javarészt zsidók, itt-ott keresztények, de még egy-két mágnás is, ha ugyan nem inkább német nevű magyarok, úgynevezett svábok. És mind Pestre gyűltek föl. Mind alapítottak, vagy ahogy ők mondták: gründoltak. Ki gyárat, ki részvénytársaságot. Mindegyik lefoglalt a maga számára valamit, ki az ország ércét, ki a vasát, ki a borát, ki a sörét, ki a selymét, ki a cukrát, ki a gyapját, ki a szenét, ki a szeszét.
Az a szándékom, hogy a tegnapi sorsok nagy, központi mozgatója, Bondy Zsigmond körül, aki annyi évtizeden át parancsolt az ország gabonájának és lisztjének, ismét fölelevenítsem a közelmúlt s máris oly messzetünt liberális korszak egynémely ásatag figuráját. A tompa nyárspolgárokat, akik a forradalom árán nekik jutott országutak gondját ismét átengedték a rendi uraknak, - s a rendi urakat, akik elveszítvén a rendiség támaszát, kénytelenek voltak, pusztáikról és megyéikből a börzének, bankoknak, iparnak, parlamentarizmusnak, zsurnalizmusnak, számukra oly idegen városába tévelyegni belé.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal