A kórház, a szakorvosi rendelőintézet és a gyógyszertárak története Dorogon

Fülszöveg

1999-ben kritikus időszakban jelent meg a Dorogi Füzetek sorozat 19. köteteként összefoglaló munkánk a Dorog és környéke egészségügyének és bányakórházának története címmel. A könyvet a kitűnő orvostörténész, dr. Szállási Árpád méltatta és ajánlotta olvasóink figyelmébe. Gondolatait, észrevételeit jórészt ma is igaznak érezzük, amikor így ír:
„Hiánypótló munkát vesz kezébe az olvasó, egy bányavidéki tájegység egészségügyének / / történetét. Középpontban a dorogi (Szent Borbála) Kórházéval, amelynek / / sorsa összeforrott a bányászatéval. Trianon után a „fekete gyémántok" legfőbb lelőhelyeit elcsatolták, felértékelődtek tehát a hazai szerény készletek. A fűtőenergia kellett, Dorog fontos hely lett, ezért rendszertől függetlenül megillette az önálló egészségügyi intézmény, legalábbis az alapszakmák: a sebészet, a belgyógyászat és a szülészet szintjén. így gondolta ezt előbb a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., majd az Iparügyi Minisztérium, mígnem egyszer csak annyi mindennel együtt az... Tovább

Fülszöveg

1999-ben kritikus időszakban jelent meg a Dorogi Füzetek sorozat 19. köteteként összefoglaló munkánk a Dorog és környéke egészségügyének és bányakórházának története címmel. A könyvet a kitűnő orvostörténész, dr. Szállási Árpád méltatta és ajánlotta olvasóink figyelmébe. Gondolatait, észrevételeit jórészt ma is igaznak érezzük, amikor így ír:
„Hiánypótló munkát vesz kezébe az olvasó, egy bányavidéki tájegység egészségügyének / / történetét. Középpontban a dorogi (Szent Borbála) Kórházéval, amelynek / / sorsa összeforrott a bányászatéval. Trianon után a „fekete gyémántok" legfőbb lelőhelyeit elcsatolták, felértékelődtek tehát a hazai szerény készletek. A fűtőenergia kellett, Dorog fontos hely lett, ezért rendszertől függetlenül megillette az önálló egészségügyi intézmény, legalábbis az alapszakmák: a sebészet, a belgyógyászat és a szülészet szintjén. így gondolta ezt előbb a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., majd az Iparügyi Minisztérium, mígnem egyszer csak annyi mindennel együtt az energiaellátás forrásai is megváltoztak. Bezárultak a tárnák, múzeumi tárgyakká váltak a csillék, más források után néztek a vájárdinasztiák, megszűnt a Szent Borbála Kórház eredeti szerepe, váltani kellett. Elkezdődött az egészségügyintegrációja, a Dorogon már II. számú Belgyógyászati osztályként működő részleg beköltözött Esztergomba. Ez a szükségszerű tény még indokoltabbá tette addigi krónikájának megörökítését. Jól látta ezt a lelkes lokálpatrióta szerző, amikor már évekkel ezelőtt elkezdte szorgalmasan gyűjteni az írott emlékek, valamint a visszaemlékezések mozaikdarabjait. Szaknyelven szólva Zsembery főorvos a tőle megszokott lelkiismeretességgel vetette papírra az „anamnézist", és készítette el az „epikrízist". Amely a dorogiak egy részének bizonyára krízis, mert a megszokott posztot elhagyni még a jobb feltételek lehetősége mellett sem könnyű. A régi műszerekért nem kár, de az egykori dorogi közösségi szellemért Igen. / /A Dorogi Kórház története / / emléket állít egy háromosztályos hospitálnak, amely derekasan látta el feladatát, és hozzásegít, hogy ne csak a személyes emlékekben éljen tovább."
Új könyvünkben tanúsítjuk: a történet akkor nem ért véget, s új funkciót találva az intézmény ismét a dorogi egészségügy szolgálatába állhatott, immár ezekről az évekről is beszámolhatunk olvasóinknak.
A 90 éves kórház históriája most ismét fordulat előtt áll. Ezt azonban már a folytatás későbbi történeteként írja meg az utókor. Vissza