Zsebpiszok

Fülszöveg

Minden gyerek, aki a zsebében nyúlkál, kotorászik, többnyire apróért, tudja, milyen érzés, ha semmibe markol. Azazhogy mégsem a semmibe, van valami kis réteg, üledék, hulladék a zseb alján, amit köznapian zsebpiszoknak neveznek. Papírdarabokból, játszótéri homokszemekből, kiflimorzsából és megannyi képtelen dologból összeálló, nagy hancúrozások emlékét őrző réteg ez. Amikor Balajthy Ferenc ezt választotta újabb kötete címéül, éppen arra gondolt, hogy ebből a jelentéktelen "semmiből" hozza elő a rejtett élményrétegeket. Hóemberekről, hőmanókról, "feleselgető" állatokról, mulatságos "macskatáncról". Találkozóin is tapasztalta: a gyerekek nyelvi humorérzékére mindig számíthat. A "tréfa fele" a közmondások, mondókák kiforgatása, játékos újraértelmezése. A kis olvasók bizonyára merítenek ebből az ötletparádéból. S lehet mulatni a matekóráról le/lécelő, létrán égbe igyekvő lurkókon, s bazsalyogni a "sutácska" gyermekszerelmek jelenetein, ujjongásain és csalódásain. Az "egyszerű hasonlatok" keserű igazmondása, leleplező képei arról árulkodnak, hogy korántsem egyszerű a világ. Hisz: "Nincs már király s alig udvar, / mégis egyre több a bolond." Mégis elhangzik a biztatás: "Szépet álmodj, szépem!" Gyermekeinknek kell az elalvás előtti mese, vers, amit a puha párnáról "álomszárnyú estén" felrepíthet "régen kihűlt csillagokig", a fantázia birodalmába. Vissza