Előszó
A hárem hangos volt a rikoltozástól, mint egy papagály-kalitka. Aminah a szőnyegen hempergett, öccsével Chizr-rel. A kis fiú rávetette magát lovaglóülésben nénje hátára. Sárga papucskájával jókat...
Tovább
Előszó
A hárem hangos volt a rikoltozástól, mint egy papagály-kalitka. Aminah a szőnyegen hempergett, öccsével Chizr-rel. A kis fiú rávetette magát lovaglóülésben nénje hátára. Sárga papucskájával jókat sózott a visítozó leány nyakába. Aminah karcsú törzsének minden erejével igyekezett megszabadulni a lovastól, de a kis fiú vaserővel kulcsolta át a leány derekát.
Az odaliszkok visítozva, kacagva nézték a küzdelmet. Még a fátylukat is elfelejtették arcuk elé húzni, pedig Chizr két hét óta már férfinek számított. Betöltötte nyolcadik esztendejét. Szigorúan tilos volt neki bejelentés nélkül átjönni az asszonyok házába, hogy anyját és testvérét meglátogassa.
- Tevetejen nevelt arab paripa! Szárított kecskehúst neki! Gyí lovam! Gyí! - kiáltozott a gyerkőc.
Aminah megfeszítette derekát és fején keresztül hirtelen lecsúsztatta a kényelmetlen lovast.
Chizr öve megakadt nővére nyakékében. Mint szivárványos jégszemek peregtek szét a gyöngyök a szoba alacsonyabb, gyérebben szőnyegezett részébe. Chizr markába kapkodta, ami a keze ügyébe esett és célba vette vele a szolgálókat.
Észre sem vették a nagy mulatságban, hogy az ajtófüggöny szétvált, mintha szélroham csapta volna ketté. A Vén Asszony állt az ajtóban, a hárem felügyelő asszonya. Laza, lobogó ruhát viselt. Sárga volt az arca, mint az őszi levél. Hervadt szája, duzzadt, vérvörös zacskóként lógott ki arcából. A bételrágás színezte vörösre az ajkát és sárgára a fogát. A lelke is sárga volt. Irígyelte a fiatalokat. Úgy terpeszkedett ott az ajtóban, mint egy pogácsasütő cserépkemence. Mögötte két eunuch állott. Egyformán lapos, feketeképű, nesztelenül suhanó talpú mind a kettő. Az egyik óriási pálmalevél legyezővel kavarta hűsre a levegőt. A másik szíjkorbácsot szorított. Mikor néha meglóbálta, összekoppantak a szíjvégek ércgolyói.
Vissza