Fülszöveg
A közép-európai barokkot bemutató kiállítások terve 1990-ben alakult ki. 1992-93-at nevezték meg Európa ezen a részén a barokk évének, ahol most a kiállítások jelentik a központi rendezvényeket. Köréjük csoportosulnak a zenei, irodalmi, turisztikai és másféle kulturális események.
Ami a kiállítások címét, tárgyát illeti, ennek eldöntése nem nemzeti vagy országhoz kötődő szempontból, hanem elsősorban művészeti ágazatok, műfajok szerint történt.
Aki tehát lehető teljes vagy legalábbis teljesebb képet kívánna kapni közel két évszázad - elsősorban festészeti és csak kis részben szobrászati - hagyatékáról ezen a területen, annak mintegy tíz kiállítást ajánlatos felkeresnie Varsó és Velence, vagy Prága és Zágráb között. Sok kitérővel persze, hiszen az emlékek: éppen a legszebbek és a legnagyobbak, mozdíthatatlanok - mégcsak időlegesen sem tehetők kiállítás tárgyává.
A két magyarországi kiállítás a fenti elveken belül bizonyos párhuzamosságra is törekedett.
A budapesti „a nagy"...
Tovább
Fülszöveg
A közép-európai barokkot bemutató kiállítások terve 1990-ben alakult ki. 1992-93-at nevezték meg Európa ezen a részén a barokk évének, ahol most a kiállítások jelentik a központi rendezvényeket. Köréjük csoportosulnak a zenei, irodalmi, turisztikai és másféle kulturális események.
Ami a kiállítások címét, tárgyát illeti, ennek eldöntése nem nemzeti vagy országhoz kötődő szempontból, hanem elsősorban művészeti ágazatok, műfajok szerint történt.
Aki tehát lehető teljes vagy legalábbis teljesebb képet kívánna kapni közel két évszázad - elsősorban festészeti és csak kis részben szobrászati - hagyatékáról ezen a területen, annak mintegy tíz kiállítást ajánlatos felkeresnie Varsó és Velence, vagy Prága és Zágráb között. Sok kitérővel persze, hiszen az emlékek: éppen a legszebbek és a legnagyobbak, mozdíthatatlanok - mégcsak időlegesen sem tehetők kiállítás tárgyává.
A két magyarországi kiállítás a fenti elveken belül bizonyos párhuzamosságra is törekedett.
A budapesti „a nagy" műfajoknak, a különleges reprezentációnak lehetőleg széles szeletét célozza meg felvillantani. A székesfehérvári mindennek inkább a másik oldalát, a tárgyban a köznapibbat, a rendkívüli helyett a szokásost, a kevésbé irodalmiasat, a sors és üdvösség nagy példái mellett a mindennapiasabbat - de legalábbis a bensőségesebbet teszi vizsgálat tárgyává.
A fehérvári cím külön magyarázatra szorul. Amióta ugyanis újkori múzeumok vannak - és ez későbbi idő, mint amilyent a fehérvári vagy budapesti bemutató képvisel, vagyis mindaz, ami javarészt a felvilágosodás előtti időből való -, és amióta újkori művészettörténetet írnak - azaz igazában 19. század óta -, megszoktuk, hogy a művészeti műfajokat saját történeti leltáraink szerint nézzük.
Arckép, csendélet, életkép, táj jól határolt kategóriáknak tűnnek - s bár igaz, hogy ezeket régen is megkülönböztették és művelőik sem voltak mindig ugyanazok a művészek, hatalmas mértékű a mindenkori műfajok egymásba-tűnése, amely a kortársi írásokban ugyan viszonylag ritkán, de a művekben annál inkább formát öltött és amelynek értelmezését - a műfajok metamorfózisait - csak a legújabb idejű kutatás rögzítette.
Vissza