Zsámbék

Fülszöveg

Aki átnézi e könyv képeit, látni fogja, hogy e képek tárgyhűek ugyan, de elsősorban vallomás szernek. Ezen ajánló sorok kapcsán nyilván valamilyen magyarázatot vár tőlem a kedves Olvasó. E várakozásnak azért tudok eleget tenni, mivel a faluhoz személyi kötődésem van. Röviden: amikor összeházasodtunk, Zsámbékra kerültünk. Itt kezdődött házas életünk, itt született két leányunk, itt töltöttük életünk legszebb és legnehezebb öt évét. Ezért Zsámbék nekem nemcsak a szépséget jelentette, de a nehéz életet is. Ám jelentette a reményt, amiért ott is - de máig is mindig - megküzdöttünk. Erről is vall ez a könyv, mégha mindezt egy templomrom kapcsán próbálja is elmesélni. A vallomáshoz az is hozzá tartozik - bármily hihetetlen -, de sokáig úgy éreztem, hogy csak keveset láttam és még kevesebbet fényképeztem a templomot, annak ellenére, hogy 10 percnyi távolságra laktunk tőle. Ennek az egyik oka az volt, hogy én Budapesten dolgoztam, és csak hétvégeken és az iskolai szünetekben tudtam felmenni a középkori templomromhoz. Ezért számomra is meglepő volt, hogy amikor leltárba vettem az ott készült fotóimat, kiderült, hogy mintegy félezer kép „szól" a templomról. Az ábrázolás kifejezést a fentiek miatt is kerültem, az üzenetet pedig (minden jó fénykép üzenetet rejt és továbbít) csak félve írom le. Ahhoz nyilván magyarázat sem kell, hogy Jékely Zoltán verse, mélységes mély hitet és reményt rejtő költeménye miért is szerepel itt. Annyira szerettem, hogy elképzelhető, Zsámbékra való költözésünknek ez volt az oka, s az is elképzelhető, hogy ezért született meg később ez az album. Hogy Károlyi Amy verse miként került ide? Aki átlapozza e könyvet, pontosan érzi, hogy itt helye van ennek a szép vallomásnak. Magyarázza a múltat, a pusztulást, de talán a megmaradást is, az életet, ami - Adyval szólva - parancs. Nemrég találtam meg azt a néhány sornyi, általam írt ajánlást, amelyet jó húsz éve jegyeztem fel magamnak, s a tervezett könyv bevezetője elé szántam. E rövid írás befejezéseként hadd másoljam ide: Ez a templom - rom? - a „földnek az emelkedése az ég felé". S hogy ezt minden szónál tisztábban kifejezésre juttatja, vagyis egész lényével ezt sugározza: ez lehet titka a 700 éves múltjának jelenének (jövőjének), szépségének és a romon túli öröklétének
Móser Zoltán Vissza