Zsákutca?

Fülszöveg

1946. júliusában születettem Hatvan városában. Szüleim két éves koromban különváltak, ekkor költöztünk Diósgyőrbe, ahol anyám nevelt nővéremmel, nagyszülői segédlettel.
Egerben elkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat, de a befejezés elmaradt. Tizenhét évesen egyik cimborámmal megkíséreltünk átszökni az országhatáron, melynek következtében több pofont és két hónap felfüggesztett börtönbüntetést kaptam, egyet leültettek velem.
A MAHART-nál helyezkedtem el, matrózként. Tetszett a hajós életmód, mégsem maradtam sokáig nyugton, újabb határátlépés következett, de ez sem végződött szerencsésen. Az olasz határ közelében, a jugoszláv határőrök elfogtak és nyolc napig Koper városka börtönének lettem lakója, később a Mohácsi Járásbíróság tíz hónapos ítélettel "méltányolta" kóborlós hajlamomat.
Ez a jogtalannak vélt büntetés eltávolított a normális polgári élettől. Megpróbálkoztam még a bányászélettel, de ez a munkakör nem elégítette ki kalandos elképzeléseimet. Szökést terveztem ismételten, munkát nem vállaltam, károsítottam az állami tulajdont, aminek következménye jól megmért börtönbüntetést lett.
Ez idő alatt kerültem komolyabb ismeretségbe az irodalommal, kezdetben válogatás nélkül elolvastam mindent, ami elém került.
Büntetésemet letöltve elhatároztam, megjavulok, megkomolyodok, mert nem maradhatok örökké vesztes.
Egy országos vállalatnál elhelyezkedtem segédmunkásként, és becsülendő lendülettel elkezdtem tanulni, megpróbáltam behozni a behozhatatlant. Egyetlen év alatt elvégeztem a gimnázium négy osztályát és érettségi vizsgát tettem.
Időközben megnősültem, házzaságomból két gyermek született, de a családi béke megbomlott. Szerelmes lettem egy tündéri asszonyba, és ő minden bizonnyal viszont, mivel gyermekem lett tőle. Magánéletem összekuszálódott, nehéz vállalkozóként tevékenykedtem, az új adórendszer és a többi negatív gazdasági változások alapjaiban veszélyeztették családom és saját létbiztonságomat.
Első feleségemtől csendben, közös megegyezéssel elváltam, és elvettem harmadik gyermekem anyját, akihez több mint egy évtizede erős érzelmi szálak fűznek.
A gondok időközben sokszorosódtak, nem láttam kiutat, csak zűrzavart.
Törvénytelenséget, bűncselekményt követtem el, ezért most bűnhődöm, már harmadik éve.
Amikor letartóztattak, azt hittem, a föld megszűnt számomra forogni, s nem láttam életem folytatásának értelmét. Akkor merült fel bennem a írás gondolata.
Szándékom - ezt kíséreltem a Zsákutcában? -, hogy bemutatom az élet árnyas oldalára született, sodródott emberek gondolatvilágát, érzéseit, életét. Vissza