Gyilkosságok és szerelmek a trón körül

Előszó

Egy császár meghal
A császár haldoklott és közben az aktáit nézte. Nyolcvanhat éves és tüdőgyulladásos volt. Mindenki tudta, hogy menthetetlen. Ö is. Viszont a „legalázatosabb" felterjesztések végtelen áradatát „legkegyelmesebb" elhatározásaival még csökkenteni sem sikerült. Láz rázta a közismert császári és királyi pofaszakállt s ő makacs energiával próbált nekirugaszkodni újból és újból a sorok erdejének, de hiába, a feje a mellére csuklott, agya percekig kihagyott.
Az előszobában várták a halált a vérbeli főhercegek, az udvartartás vezetői, a kabinetiroda főnökei: az öreg Pear gróf és Bolfras báró és természetesen a trón várományosai: Károly és Zita. Mindnyájan megilletődött arcot vágtak, de a haldoklót csak vén szolgái szánták igazán. A trónörököspár környezete alig győzte türelemmel, hogy végre komoly szerephez jusson: megkóstolja a legnagyobb önző emberi kéj: a hatalom ízét.
Károly zavart, mint mindég és a pózokat próbálja magában, amiket a trónralépés és temetés pillanataiban kell használnia. Zita sokkal határozottabb. Pontosan tudja, hogy néhány pillanat múlva ő a császárnő s abból két főkötelesség adódik: sok gyermeket kell még szüljön, hogy minél több házasságot kössenek a Habsburgok és a megszerzett hatalomhoz mindenáron ragaszkodnia kell, mert ebből származik a család fényének és díszének valamennyi hajtása. Vissza