Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium évkönyv 2006-2007

Előszó

Tisztelt Olvasó!

1964-68 között jártam a Zrínyi Ilona Gimnáziumba, hordtam az iskolaköpenyt, büszkén, rajta a ZIG hímzéssel. Szörnyű szegénység volt akkoriban Tiszanagyfaluban, Szabolcs megyében, az országban, de mert általános iskolai tanáraim azt mondták a szüleimnek: „A Barnát érdemes lenne tovább taníttatni!", ők vállalták ennek terheit. Kollégiumot nem kaphattam - a Zrínyinek akkor csak lánykollégiuma volt így ágybérletben laktam és externátusba jártam (tanulószoba, plusz reggeli-ebéd-vacsora a kollégiumban). Házinénim, Lili néni, egy mélyen hívő, művelt idős hölgy (a Vécsey utca 16-ban) annyit „faragott" rajtam, mint addig a szüleim, az általános iskola és a gimnázium együttvéve. Ez nagy szerencsém volt, a sors ajándéka. Csakúgy, mint a Csengeri család befogadó szeretete a Deák Ferenc utcában, ahova „szomszédolni" jártam, meg f két osztálytársam, Csaba Miki és Nagy Árpi „testvéri" barátsága. Ez a nyíregyházi közeg, a kiváló osztályközösség és a tanári kar elhivatottsága könnyített a Zrínyi szigorán, ahol sokat követeltek, de sokat is nyújtottak hozzá. Az első feleletem nyelvtanból egyesre sikeredett volna, ha nem kérek bocsánatot Eti nénitől - aki osztályfőnököm is volt egyben -, amiért falusi létemre „nem tudok modernül beszélni", és nem provokálom ki, hogy elmondhassam a feleletemet még r egyszer, most már hibátlanul. így kaptam végül átlagolva hármast, és egy életre szóló útmutatást: aki mélyről indul, annak többszörös erőfeszítésre van szüksége, hogy felküzdje magát. Majd később ahhoz is, hogy fent is tudjon maradni. A négy év végi átlagom 4,2; 4,4; 4,7; és 4,9 volt, és kitűnőre érettségiztem. A zrínyis alapozás és indítás meghozta gyümölcsét: a száznyolcvan fős évfolyamra az első öt között vettek fel az ELTE Állam-és Jogtudományi Karára, ahol az első szemeszterben egyedül voltam kitűnő, majd „summa cum laude" diplomát szereztem 1974-ben. Szorgalmamnak, apám útmutatását követő helytállásomnak, tanulmányi eredményeimnek köszönhetően „helyből" meghívtak a Polgári Jogi Tanszékre, ahol ma is tanítok, 2000-től professzorként. Ennek a rangnak is köszönhetően lettem 2001-ben ombudsman és 2007-ben alkotmánybíró. Ennyi hát a nagy titok. Egy kis veleszületett tehetség, sok-sok szülői szeretet és gondoskodás, tanári törődés és hivatástudat, baráti és közösségi támogatás, tisztességgel végzett munka, becsületben megmaradás. Vissza