Zrinyi Ilona

Előszó

Részlet a könyvből:

"Habár a csillagászati évszakok beosztása szerint, csak márczius hó 21-én köszönhet be igaz jusson az u. n. rügyfakasztó tavasz, 1666-ik év márczius első napján már oly áttetsző, oly meleghintő sugarakkal kelt útjára a legfényesebb égitest, mintha e természettörvényét bontó megjelenésével is jelezni akarná, hogy ez a márczius elseje nem olyan közönséges napja az esztendőnek, a melyért érdemes ne volna még az elemeknek is kizökkenniök rendes kerékvágásukból.
A legremekebb tavaszi nap ragyogott arra a diszes menetre, amely a mondott év és a mondott hó első napján haladt a kies fekvésű Bártfa felé. Élükön Zrinyi Péter gróf, a dicsőséges hadakat vivott horvát bán, az örömapa; Bory Mihály korponai főkapitány és egy horvátországi püspök. Ez utóbbi szakitotta meg az egyideig tartott csöndet, jobb tenyerével beárnyékolva szemeit:
- Nem téved, kegyelmed, Zrinyi Péter uram: észak felől az a porfelhő mutatja, hogy közelednek.
- A vőlegényed és kisérete; súgta oda a hintóban ülő Aurora Veronika a jobbján elmélázó testvérnénjének.
Ilonára nem tett valami észrevehető hatást huga megjegyzése és minden nagyobb felindulás nélkül fogadta kis vártatva az örömrivalgást, amely a sárosmegyei Makovicza várából eléjük érkező fényes lovas csapat ajkán tört ki, mikor megpillantották a szemközt jövőket. . A menetből nyilsebességgel vált ki és száguldott feléjük pompás ménjén Rákóczi Ferencz fejedelem." Vissza