Zord idő

Előszó

Kemény Zsigmond regényeiből a Rajongókat már közreadta a Magyar Klasszikusok népszerű sorozata. Ennek bevezetőjét a legalaposabb Kemény-kutató Papp Ferenc írta a lényeges szempontok kiemelésével és mindig használható utalással. Amikor tehát a Zord időt adjuk olvasóink kezébe, meg kell elégednünk a legrövidebbre szabott életrajzi összefoglalással és a legszükségesebb szempontok hangsúlyozásával.
Irónk 1814-ben Alvincen született az elszegényedett fejedelmi Kemény családból. A nagyenyedi kollégiumban diákoskodik, majd Bécsben folytat természettudományi és orvosi tanulmányokat. Visszatérve élénk figyelemmel kíséri szűkebb hazája, Erdély mozgalmas politikai életét. A reform-korban vezető szerephez jutó Pestre költözik és belép a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. Az 1848-iki események őt is elragadják: tagja az országgyűlésnek, Világos után osztozik a bujdosók sorsában. Mint Deák Ferenc barátjának nagy része van a kiegyezés előkészítésében. Ezt a célt szolgálják a Pesti Naplóban megjelent feltűnést keltő politikai cikkei. Regényírói pályájának jelentősebb fele is a szabadságharc utáni időre esik és a Zord idővel fejeződik be (1862.) Idegrendszere megrendül, utolsó éveit a fővárostól távol Pusztakamaráson tölti, itt hal meg 1875-ben. A közéleti férfi életsorsát jellemzi sírfelirata: "Mint a fáklya, másoknak világított, önmaga pedig elhamvadt!" Vissza