Élők bonczolása

Előszó

Nagy idők nagy tanulságaiból ma már minden kétséget kizárólag tudjuk, hogy az emberben ijesztő nagymértékben megvan a bestialitás, de ennek tudatában is megáll a gondolkodó ész, mikor konstatálni kénytelen, hogy Krisztus után a XX-ik században is, világszerte űzelmek ülhetnek orgiákat, melyek elvetemültségben bátran oda állíthatók méltó helyükre, a vallásüldözések, boszorkány-égetések, rabszolga kínzások mellé.
Nem szándékom az erkölcsi elzüllésnek többféle formájára kiterjeszkedni, melyek nemkülönben a világ majd minden társadalmán, mint szú a fában, megsemmisülésbe vezető aknamunkát végeznek; nem czélom, az emberiség megromlása felett Jeremiás-siralmat megereszteni, keserves hangokon kiabálva például a vagyon, a személy, a családi tűzhely és tisztesség ellen elkövetett undokságok tényeit, hiszen ezekkel ujságlapok mindennap foglalkoznak s a ma legtöbb emberét épen e miatt, egészen hidegen hagyják, mint oly "közönséges", egészen "természetes" dolgok, a melyek a czivilizáczióval együtt járnak: de igenis rá akarok mutatni egy olyan embertelenségre, a mely a czivilizáczióval sajnos, szintén együtt érkezett el arra az égrekiáltó magaslatra, jobbanmondva arra a pokolra vezető mélységre, a mely a többi elvetemültségnek is tanyája.
Rá kell mutatni erre valakinek nálunk is, elfogulatlanul, az igazsághoz, a tényekhez híven, mert hazánkban, az imént jelzett bestialitások mellett, ez méltóan állja a helyét s csak elenyésző csekély számú ember tudja azt, hogy minő kígyót melenget a mi társadalmunk is a kebelén azzal, hogy felőle nem is tud és azzal, hogy az azt ismerők - hallgatnak.
Az élve-bonczolás névre "hallgató" sokfejű szörny minálunk az igaz nem bocsáthatta még oly sokfelé és oly mélyre kárhozatos fullánkjait, mint azon országokban, a melyekben sok az egyetem, sok a "buvár", a ki bármily galád eszközzel hírnév, istenítés után kapaszkodik; de épen mert kivánatos, hogy ne is terjeszsze tovább fullánkjait és üdvös, hogy eddig a társadalomba eresztett gyökerei kegyelem nélkül az emberségesség, s az erkölcsben rejlő nemzetfentartó erő szent nevében elvagdaltassanak: feltárom a vivisectio titkos mordályégetőinek barlangját, hogy hazánk népe is lássa végre, mi foly ottan.
Mondandóim nem vonatkoznak hazánk, vagy a külföld minden egyes élve-bonczoló intézményeire vagy személyeire külön-külön, hanem a vivisectióra magára, mint olyanra világszerte; hogy azonban a tények felsorolásánál laboratóriumokat és személyeket névleg is említik, az természetes, mert a világirodalomban nylvánosan közzétett adatokat idézek, s az élve-bonczolásnak ördögi voltát, mint az emberi elvetemültségnek eléggé el nem ítélhető formáját, annak fölöslegességét, sőt károsságát az emberi társadalomra, magával az élve-bonczolás mibenlétével, az azt űzők ténykedésével s mérvadó emberek kijelentéseivel akarom bizonyítani. Vissza