Zóna és zóna elleni játék a kosárlabdázásban

Előszó

A magyar kosárlabdasport érdeklődése az utóbbi időben igen erőteljesen a zónajáték felé fordult. Ez alatt azt értjük, hogy élcsapataink egy része, részint részlegesen, részint teljesen áttért a zóna-védelemre. Ennek természetes következménye, hogy minden csapatunknak foglalkoznia kell a zóna elleni játékkal is.
Kérdés, mi a magyarázata ennek az új irányzatnak s vajon szolgálja-e a fejlődést vagy sem?
A kérdésre a válasz egyszerű. A hárommásodperces szabály igen komoly mértékben csökkentette a zónarésekbe való behatolás lehetőségét, megnehezítve ezáltal a támadó feladatát. A zónázó cseh és olasz csapat sikerei és csapataink igen erősen érezhető tanácstalansága a zónával szemben, továbbá játékosaink gyenge dobókészsége önkéntelenül a zóna felé terelte szakembereink és játékosaink figyelmét. Ezek, továbbá egyik-másik jól elzáró csapatunk elleni védekezés szükségszerűsége eredményezte, hogy egyre-másra jelentkeztek a zónázó csapatok.
Bár a zónavédelem alkalmazása nem minden esetben volt kifogástalan, kiiskolázott, az előbb említett okok miatt váratlan sikereket hoztak a csapatnak. Mindez fennáll mindaddig, amíg csapataink fel nem készülnek a zóna korszerű átjátszására. Ha ez bekövetkezik, mindjárt problematikus lesz a zóna, mert nem lesz meg a büntető terület lezárásának lehetősége, mint a zóna feladata, úgy, ahogy azt a magyar zónáknál látjuk. Vissza