Zombor és a világ

Tartalom

Tetszhalott • 7
Ebben a fejezetben arra derül fény, hogy Zombornak mindig igaza van, illetve arra is, hogy nincs mindig igaza, noha ez utóbbi szerinte nem igaz
Álomfejtés • 23
Ebben a fejezetben Zombornak vissza kell emlékeznie valamire, hogy boldog lehessen, közben az elbeszélő véletlenül rájön, mit szimbolizál Laokoón kígyója
Légszomj • 35
Zomborral ebben a fejezetben semmi érdekes nem történik.
Ül a szobájában, aztán váratlanul rosszul lesz
Zombor hazugságai • 47
Ebben a fejezetben Zombor a tudatos hazugságban oldja fel halálfélelmét (bár ez a magatartás némileg az őrülettel mutat rokonságot), valamint édesapja mészszínű halotti maszkot kap az elbeszélőtől
Zombor és Goethe • 56
Ebben a fejezetben Zombor belép az irodalmi élet kapuján, majd egy másik ajtón kilép egy csehovi parkba, s közben akaratlanul is egy börleszk hősévé válik. Egyesek azt hiszik róla, hogy egy titokzatos fordító, amely elképzelés csak eleinte hat mulatságosnak
Nia • 73
Ez a fejezet nem Zomborról szól, vagy ha netán mégis, arról ő nem tehet. Talán eltévedt a paratextusok dzsungeles sokadalmában, és csak véletlenül került e szöveg, mely határozottan nőnemű, homályos árnyai közé
Szerelem • 86
Ebben a fejezetben Zombort becsapja egy hasonlat, amelyből ki sem lát, valamint egy ártatlan kislány kifejezi iránta aggódó szeretetét
A véres költő • 96
Zombor e fejezet erejéig és jobb híján verseket fabrikál, s mivel nem lángelme, kénytelen igazi tüzet gyújtani, hogy valami mégis pislákoljon az újabb bacchanália körül
Egy őszi vagy tavaszi napon • 111
Ebben a fejezetben Zombor élete, miközben megfigyeljük, mégiscsak másként alakul, mint más fejezetekben, bár a különböző fejezetek természetesen különböző Zomborokat mesélnek el. Ez éppen egy olyat, aki megérzi a rianást, még mielőtt bekövetkezne
Nyári ebéd - intermezzo • 129
Ebben a fejezetben, ahogy a kötet legelső sorai már utaltak is rá, maga Zombor a mesélő. Egy egyszerű családi ebédet beszél el
Zombor világgá megy • 141
Zombor véletlenül világgá megy, miközben hatalmas kerülőutakon, amelyek során hasonlatok pókhálóiba gabalyodik, bevallja magának, hogy boldogtalan
Társas magány • 155
(Márton László Gerőcs Péter Zombor-novelláiról)

Témakörök