Előszó
Krónika és Kalendárium - az élet folytonosságának két kísérője. Az egyik a múlt, a másik a jövő.
Az Országos Egészségvédelmi Szövetség Évkönyvében adja az elmúlt egyesületi évének krónikáját. A Zöldkeresztes Kalendáriumban az új év munkanapjait és ünnepnapjait sorolja fel, tanácsokat ad a jövőre, a leendő anyákhoz a csecsemők, kisdedek gondozásáról szól, a családoknak az egészséges élet megőrzésére ad útmutatást s emellett elbeszéléseivel, verseivel pihentet, szórakoztat, gondolatokat ad, nemesít. Évkönyveink az utóbbi években az előzőkhöz képest vékonyodtak, a Kalendárium pedig vastagabb lett. Nem azért, mintha nem esne jól visszatekinteni a megtett, sokszor igen nehéz útra, hanem mert tudjuk, érezzük, hogy ma minden figyelmünket a jövőre kell fordítanunk, tudjuk, hogy talán minden: a sorsunk, a nemzet sorsa, élete, a most következő években dől el. Most nem csak a harctereken és azok mögött folyó titáni harcra gondolok, hanem arra a másik küzdelemre, amely nálunk a Zöld Kereszt jelvénye alatt a több gyermek születéséért, azok életbenmaradásáért, a megmaradottak jobb egészségéért folyik. A nemzet élete, vagy pusztulása ettől függ: hányan leszünk, milyenek leszünk.
Amint az új, az 1944. évi Kalendárium lapjait forgatom és a gondos családfő részére beiktatott "Bevétel-kiadás" című lapokat látom, nemzettestünk "Bevétel-kiadás" problémái, a születés és halál jövő alakulásának kérdései jelennek meg lelki szemeim előtt.
Mit hoz az új év? Fejlődő, szaporodó - vagy pusztuló, satnyúló lesz-e a magyar nép? Olyan reménnyel és örömmel teliek lesznek-e a Kalendáriumunk lapjai, mint amilyen megnyugtatók és dicsőségesek az ezer éves krónikáink fóliánsai? . . . Rajtunk, rajtotok múlik !
Isten adja, hogy így legyen!
Vissza