Zöld sziget

Előszó

A botanikus kertek különleges helyet foglalnak el az emberek életében. Elsősorban kellemes környezet, melyben teret és időt találhatunk a szabadidő eltöltéséhez. Másodsorban az élő természet egy darabja, amely folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy az olykor imponáló gazdasági fejlődés ellenére sem szakadhatunk el biológiai létünktől. Harmadsorban pedig nemzedékeket és emberöltőket is túlélve figyelmeztet és int mérsékletre: a sikeres túlélési stratégia nem mindig gyors és látványos.
Magyarországi viszonylatban a botanikus kertek száma aggasztóan kevés, alig több mint 10 impozáns növénykerttel büszkélkedhetünk. Ezek között a Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje szinte az egyetlen a Dunántúlon. A dél-dunántúli régióban pedig egyedülálló, hiszen a legközelebbi jelentősebb élő növénygyűjtemény is több mint száz kilométerre, nyugatra fekszik. Egyedülálló országosan is, mert az itt őrzött növényanyag - immár 55 év gyűjtő- és telepítő munkájának eredményeként - olyan, melegkedvelő-szubmediterrán fajoknak és élőhelyeknek is otthona, melyekkel egyetlen másik botanikus kert vagy arborétum sem dicsekedhet.
A pécsi Botanikus Kert története egybeforrott az egykori Pedagógiai Főiskola, a Tanárképző Főiskola és a mai Tudományegyetem történetével. Alapítója és fejlesztői sokszor megtalálták a lehetőséget, hogy az infrastruktúra és a gyűjtemények fejlesztésében - olykor nagy erőfeszítések árán - de mégis megtehessék a nagy lépéseket. Ma is, mint régen, speciális feladatot jelent, hogy a kert területébe ékelődő működő épületek, sportlétesítmények hallgatag világa és a növények mozgalmas együttese alkossanak olyan funkcionális egységet, amely fenntartható és fejleszthető. A feladat tehát: megőrizni, működtetni és fejleszteni az élő-lélegző „zöld szigetet". Ajánljuk figyelmébe e könyvet mindenkinek, aki ismereteket gyűjteni, gyönyörködni vagy csupán csak szemlélődve kikapcsolódni szeretne ebben a növényekkel tarkított világban. Vissza