Zöld gyep, zöld asztal

Előszó

SZEMERE

Ez a férfi, aki az élet két legsikamlósabb parkettjén, a zöld gyepen és a zöld asztalon soha nem csúszott el, még csak meg sem tántorodott, máig is megmozgatja a képzeletet. Az egyetlen volt; az egyetlen, aki nyert. Most már hosszú évek sora pergett le az Idő orsóján azóta, hogy meghalt s végrendelete szerint temérdek földi kincset hagyott rokonára, akit soha nem látott s akit csak hírből ismert. De a legenda nem aludt el. Mi volt a titka a halkbeszédű, messzirenéző, kicsit szomorúszemű magyar nemesúrnak? Micsoda titkos frigyre lépett a szerencsével, amely egy bölcsünk szép mondása szerint olyan, mintha az anya keze a túlvilágról simogatna. Vannak annalesek, amelyek lelkendezve számontartják a világ nagy nyerőit, azokat, akiknek sikerült... De hol vannak ők? Garcia, a spanyol, aki milliókat nyert Montecarloban, koldusszegényen halt meg. Hol vannak a turf és a játékasztalok félistenei, ó, mennyire ködbeveszett árnyékuk... Szemere volt az egyetlen, aki életének tanúsága szerint legyőzte az idegrendszer és a nagy számok törvényét és alkonyi óráiban megállapíthatta, hogy nyert, vagyonát egyre gyarapította s az egykori szegény követségi titkárból milliomos lett. Mi volt a titka? Nem tudjuk. Ez a könyv csak e színes élet feltárásával Szemere okosságáról, nagyvonalúságáról, előrelátásáról beszél. De a titkot nem fejti meg. Vissza