Mouret abbé vétke I-II.

Előszó

Mouret abbé vétke az, hogy huszonötéves korában, amint nagy betegségből lábbadozva lassanként más emberré válik, egy tündéri kertben, ahol a természet életének folytonos megnyilvánulása elbódítja és mámorossá teszi az emberi érzékeket, öntudattalanul enged egy szerelmességében is ártatlan leány öntudatlan csábításának, de egyre növekedő érzésük alig ismertette meg velők a boldogságot, már kimenekül a szerelem paradicsomából, visszatér hivatásához, kegyelmet könyörög bűnéért, folytonos áhítatban keresi a felejtést és anynyira le tudja győzni magában a szerelmes férfit, hogy az elhagyott leány hiába hívja vissza, mire ez a virágok gyilkos illatában keresi és leli meg a halált. Mouret abbé vétke az egyik olvasó szemében az, hogy: pap létére nem volt képes leküzdeni az ösztönt; a másikéban pedig, hogy: feláldozta szerelmét és szerelmesét, noha mér meggyőződhetett róla, mennyivel gyöngébb azoknál, akikben megvan a kellő lelkierő ahhoz, hogy megfelelhessenek ennek a hivatásnak.
A Rougon-Macquart-sorozatnak ezt az ötödik munkáját már nem lehetett agyonhallgatni. Annál kevésbbé, mert a naturalizmus jelszavával hadakozó írónak ebből az ötödik kötetéből olyan líra tört elő, amely a költők és a közönség egy részének kezdett nagyon tetszeni. (Zolának ez volt az első regénye, mely hamarosan négy kiadásban jelent meg.) Ha más még nem is, a megbotránkozás már szóhoz juthatott. És azt hangoztatta: ez a regény papgyalázás, amely csak a legegyügyűbbekkel hitetheti el, hogy a vallás szolgáinak magánélete nem volna különb másokénál. Ami igazságtalan vád, mert Mouret abbé vétke nem mesterkedik azon, hogy valami effélét hitessen el olvasóival. Az a Faujas abbé, akinek legnagyobb része volt abban, hogy a gyönge Serge Mouret pappá lett - és a bírálónak ismernie kell a Rougan-Macquart-sorozat negyedik művének, Plassans meghódításá-nak ezt a főalakját - aszkéta-pap, akiben nincs semmi testi gyöngeség; maga az akaraterő, a tiszta élet és az önuralom. Vissza