Mouret abbé vétke

Előszó

Részlet a kötetből:

"Teuse anyó belépett a templomba és az oltárnak támasztotta a seprűjét, meg a tollporolóját. Megkésett, mert a félévi nagymosás intézésével volt elfoglalva. A mint a templomon végigment, hogy Angelusra harangozzon, siettében erösebben sántikált, mint rendesen és minden padba beleütközött. A gyóntatószék mellett csupaszon, elnyűtten lógott le a mennyezetről a harangkötél, a végén vaskos csimbók, mely zsíros tapintású volt a sok markolászástól; egész súlyával rákapaszkodott, szabályos ütemben rángatta a kötelet, azután elbocsátotta és széles szoknyáiban odább gurult. A főkötő csáléra állt a fején, széles arcza majd kicsattant a vértől.
Miután a főkötőjét könnyedén megkötve helyrebillentette, nagy szuszogva visszajött az oltár elé, hogy még egy kicsit sepregessen. A por napról-napra bevette magát az emelvény rosszul összeillesztett deszkái közé. A seprű mérges csikorgással kotort föl minden kis zugot. Teuse anyó ezután levette a takarót az Úr asztaláról és bosszankodva konstatálta, hogy a felső nagy oltárterítő, a mely már vagy húsz helyen meg volt foltozva, a sok használattól a kellős közepén újból kilyukadt; alatta látni lehetett a kettőbe hajtott másik terítőt, de az is olyan avítt és átlátszó volt már, hogy kitetszett alóla a szentelt kőlap, mely be volt foglalva a festett faoltárba. Leporolta ezeket az elhasznált, megsárgult gyolcsokat, erősen végighuzigálta a portörlőt az oltár párkányán és az imatáblákat a párkányhoz támasztgatta. Azután székre állt és a feszületről meg a két gyertyatartóról leszedte a sárga gyapothuzatokat. A réz csupa piszok és rozsda volt." Vissza