Zoknik a csilláron, életek hajszálon

Fülszöveg

„[A] történelemből gyakran csak ívek maradnak vissza bennünk, esetleg diadalívek, körülbelül olyanok, mint a Bega kiszáradt része felett a szerepét vesztett híd. Nem őrizte meg a szerepét az irattár sem, amelyből előkerültek a történetek - de itt inkább szerepváltásról van szó. Amikor az akták a polcokra kerültek, a per kimenetele volt a fontos: hogy Nagy Béla hibájából vagy a felesége hibájából lesz-e kimondva a válás, hogy elítélik-e Kelemen Zoltánt a vád alapján, hogy (Volosinovóról el nem mozdulva) megpróbálta megdönteni a magyarországi szovjet hatalmat, hogy Aufsatz Misi bácsi magyar volt-e vagy német. Most más lett az akták rendeltetése, már nem a perek kimenetele érdekes, hanem az a világ, amelyben a perek alakultak. Új szemszögből és új kíváncsisággal nézve kiderül, hogy tulajdonképpen a papírok ezt a világot is rögzítették. Az iratokat olvasva közelebb kerülnek az indulatok, amelyek háborúk küszöbén, háborúk alatt és háborúk nyomán alakultak, láthatóvá válik az az... Tovább

Fülszöveg

„[A] történelemből gyakran csak ívek maradnak vissza bennünk, esetleg diadalívek, körülbelül olyanok, mint a Bega kiszáradt része felett a szerepét vesztett híd. Nem őrizte meg a szerepét az irattár sem, amelyből előkerültek a történetek - de itt inkább szerepváltásról van szó. Amikor az akták a polcokra kerültek, a per kimenetele volt a fontos: hogy Nagy Béla hibájából vagy a felesége hibájából lesz-e kimondva a válás, hogy elítélik-e Kelemen Zoltánt a vád alapján, hogy (Volosinovóról el nem mozdulva) megpróbálta megdönteni a magyarországi szovjet hatalmat, hogy Aufsatz Misi bácsi magyar volt-e vagy német. Most más lett az akták rendeltetése, már nem a perek kimenetele érdekes, hanem az a világ, amelyben a perek alakultak. Új szemszögből és új kíváncsisággal nézve kiderül, hogy tulajdonképpen a papírok ezt a világot is rögzítették. Az iratokat olvasva közelebb kerülnek az indulatok, amelyek háborúk küszöbén, háborúk alatt és háborúk nyomán alakultak, láthatóvá válik az az indulatkörnyezet is, amely valamikor a mindennapi valóságot jelentette. Emberek is látszanak. A százhúsz éve halmozódó iratok (melyeket egy darabig az ügyvédi kötelesség, utána pedig a rendhagyó körülmények összejátszása tartott fenn) most azt is mutatják, hogy semmi sem kikezdhetetlen. A feledés sem."
E könyvben egyszerre van jelen a régmúlt, a közelmúlt és a jelen. Egyetlen oldalon, egyetlen lélegzetvételben. A három korszakban játszódó történések, az uszító hangok, a joggyakorlás és a hétköznapi beszéd hangja kísértetiesen megegyeznek. Emberi sorsok ismétlőjelek közé szorítva. A nagyapának, az apának és a fiúnak egyaránt kijár egy-egy háború, és e háborúk kínos, lassan lecsengő velejárói.
Ez a könyv a vajdaságiakról szól, akik ott élnek/éltek, ahol változnak a „diszpozíciók", ám a problémák maradnak. Ahol az „izgatás" gyakori vád, ahol a haszonélvezők mindig derék hazafiak. Ahol igen terjedelmes a kávéházi dalok jogi históriája. Ahol békeszakértők cigányprímásként argumentálnak. Ahol a papucsosok fel-fel-röppennek a nagy témák világába. Ahol oly gyakoriak az utcanév- és szoborcserék. Ahol nem veszélytelen az egyik, majd a másik nyelv használata
A könyv főhőse a nyelv, a higgadt, józan, átgondolt beszéd. A hevületváltások világában a tiszta és pontos megfogalmazás a megmaradás feltétele. A könyv szól a nyelv, a szó rabjairól, akik a szabadságról szőttek álmokat. De amint Branko Miljkovic kérdezi: „Hoce li sloboda umeti da peva, kao sto su suznji pevali o njoj?" (Tud-e majd úgy dalolni a szabadság, ahogyan a rabok daloltak róla?) Vagy nem lenne tanácsosabb elhallgatni, letenni a tollat, kiradírozni a múltat? Várady Tibor könyve ennek az ellenkezőjére buzdít.
DOMONKOS István Vissza