Előszó
Részlet a könyvből:
Csendes permetélő, langyos nyári eső hullott. A Kolozsváry Balázs kertjének virágai égfelé-tárt szirmokkal állták a mosdatást. Régen tartott már a poros, forró nyár; jó...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Csendes permetélő, langyos nyári eső hullott. A Kolozsváry Balázs kertjének virágai égfelé-tárt szirmokkal állták a mosdatást. Régen tartott már a poros, forró nyár; jó ilyenkor a langyos eső üdítő permete. Az eresz alatti széles peremdeszkán galambok tollászkodtak boldogan.
A kertet kétoldalról régi udvarház bortíves folyosója zárta el. A boltíveket karcsú oszlopok tartották. Az oszlopok között piros muskátlik alatt roskadoztak a könyöklők. A folyosóra három ajtó is nyilt, régi, tölgyfából készült asztalos-remekek, nehéz vasalással.
Ebben a külsőleg régi, de belül modern kényelemmel berendezett udvarházban élt Kolozsváry Balázs, jómódú földbirtokos, második feleségével és két kisleánykájával.
Mikor Kolozsváry eltemette az első feleségét, úgy érezte, hogy sohasem gondol második házasságra. De nem volt egyedül. Árvánmaradt kis Teruskája
napról-napra sírt az anyai gondoskodás után. Hiába iparkodott szeretettel körülvenni, érezte, hogy az ő heves természete, erős keze nem leánynevelésre
való. Sokáig tanakodott, sokáig habozott... aztán egyszerre hirtelen elhatározással feleségül vette a Kállay Lajos Özvegyét, akinek kis leánya, Mártuska, éppen egyidős volt Terussal. Víg, mulatós élet után párnapos betegség végzett az ügyvéddel, mielőtt övéit kellőképen biztosíthatta volna.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal