Péterfy Jenő gimnáziumi évei (1860-1868)

Előszó

Agglegény volt és testvértelen. Emléke, adat, személyi följegyzés - talán élete utolsó éveit kivéve - alig maradt utána. Még személyes okmányai is eltüntek. Gyermekkorát a szokottnál is nagyobb homály födi, a rávonatkozó személyes anyag tíz-húsz sorban elférne. Igy gimnáziumi éveinek személyes jellegű mozzanataira is úgyszólván egyedüli forrásunk iskoláinak évkönyvei, "tudósítványai" és anyakönyvi bejegyzései. Életének búvárlója számára - gimnáziumi éveit szándékolván megírni - ilyeténmódon alig akad más lehetőség, mint megkísérelni feltámasztani, életre kelteni a keretet, melyben tanulóévei lefolytak, rámutatni hatásokra, melyek fejlődését irányíthatták, és minden valószínűség szerint irányították is, megrajzolnia világot, mely a tízéves Péterfy Jenőt tizennyolc éves koráig az iskolában és iskolán kívül körülvette. E kép teljességét vagy nem-teljességét a rendelkezésre álló adatok határozzák meg. Kissé bőven időztünk a középiskolás időszaknál, de az e korbeli élmények a legmaradandóbbak közül valók; nem egy ott kapott ütés életünk végéig fáj, nem egy szerencséskezű nevelői benyúlás volt már kiváló pályák elindítója. De éppen mivel életének e szakaszáról a legsoványabb a személyes jellegű anyag, életrajzának e része a legkevésbbé színes és bemutatkozónak leghálátlanabb, viszont gimnáziumunk évkönyvébe tárgyánál fogva jól beilleszthető. A részlet közrebocsátását mentse az a reményem, hogy hátha így sikerül Péterfy Jenő életére ráirányítani a figyelmet és megmozgatni olyanok segítségét is, akiknek segíteni-tudása, vagy készsége ezideig ismeretlen volt előttem. A legjelentéktelenebbnek látszó adatot is hálásan fogadom, jóindulatú, de szigorú bírálatot szintén. Az a célom, hogy összegyüjtsem, és megmentsem e "fájdalmas nagy alak" (az ő szavai Széchenyiről) életének tényeit, mielőtt elkallódnak, vagy belevesznek az idők végtelenjébe, és míg még köztünk járnak azok, akik őt testi szemükkel láthatták. Vissza