Halálos tavasz/Szépapám szerelme

Előszó

Már az alkonyat szállt a város fölött. Egy nagy arany láng volt az ég. A sziget felől kis fehér gőzhajó jött a Dunán, hirtelen nagyot sipolt és ez a hang olyan volt, mint egy halálos, vad sikoltás. A fehér hajó sikoltása a Gellérthegy oldalába ütődött és láthatatlan ivben repült az ég felé. Odafönt elhallgatott.
A tavaszszínű hegyről ifjú nők és férfiak jöttek lefelé az alkonyatban. A nők bágyadtan húzták maguk után napernyőjüket a földön, a férfiak szótlanok voltak.
A parton fedetlen fejjel állott egy ember és karjait mellén összefonva mozdulatlanul nézte a vizet, amelynek hátán rezesfényű hullámok futottak versenyt. Mindenütt álltak így emberek a partok teátrális lépcsőin, sétáló öregurak, idős hölgyek, fiatal lánykák szorosan egymásba kapaszkodva, cselédek, akik leszöktek egy-két percre a partra. Nézték a vizet.
A budai parton két gesztenyefa alatt egy fiatalember sétált.
Hirtelen sötétedni kezdett és a sötétség könnyű hideg esőt hozott. Ez a fiatalember még mindig ott sétált a két fa között. Néha kimerülten ült le egy padra.
Aztán átjött a pesti oldalra és a Griff-szálloda felé tartott. Felment a szobájába és magára zárta az ajtót. Vissza

Fülszöveg

Zilahy Lajos két regényét tartalmazza kötetünk. Az egyik régi ismerősünk, ki tudja, hány kiadást ért már meg, amióta 1922-ben először megjelent, csaknem harminc nyelvre lefordították, hatalmas sikerű film készült belőle: a Halálos tavasz melyet már nem is kell külön bemutatni az olvasónak. Nemcsak túlélte az első sikereket, hanem tartósan megmaradt mint egy igazi emberi szerelmi történet. S ha sok mindent távolinak érzünk is itt, életszemléletünktől, világunktól idegennek, mégis van a Halálos tavasz hőseinek érzésben, szerelmében valami, ami nem vált banálissá, elavulttá. Arról sem szabad persze elfeledkeznünk, hogy Zilahy művének társadalmi vonatkozásai is vannak, habár nem kutat a mélységekben s nem bírál; férfi hősének elhatározásával végső fokon pozitív erkölcsi magatartást állít elénk egy negatív világ ellentéteként.
A másik regény, melyet ebben a kötetben talál az olvasó, már kevésbé ismert; kerek 50 éve jelent meg először, de már évtizedek óta nem kapható. Ez a Szépapám szerelme. A XVIII. század végén folyik a mű cselekménye, a szerző a történet középpontjába egy kornétást helyezett, aki a Gréten-huszároknál szolgált. A kor levegője, élete, a háborúzások, a katonaélet: minden itt van, hogy megadja a regény történelmi hátterét, lehetővé tegye egy történet elmondását. S a történet nem más mint ennek a régi, régi huszártisztnek a szerelme a "selyemlágy fekete hajú", ruganyos mellű" Koós Teréz iránt, egy szerelem, amely a lány apjának ellenállásába ütközve először kilátástalannak látszik, s már-már tragédiával fenyeget, az apa halála után azonban boldog házassághoz vezet.
A mi ebben a regényben a legmegragadóbb, legbájosabb, az az idő, a XVIII. század végének légköre, hangulata, az a ma is friss és hatásos, ízes nyelven elmondott régi, kétszáz éves szerelmi történet, amely azonban nem végződik halállal, öngyilkossággal, tragédiával, hanem - lehet-e másképp? - boldogsággal, hogy ne mondjuk: happy enddel. Valóban kedves történetéért, fordulatos cselekményéért, a kor érdekes képéért, kétszáz évvel ezelőtt élt hőseinek bemutatásáért lesz Zilahynak ez a regénye a mai olvasónak is kedves könyve. Vissza